Lővei Mária 1976-ban, Montrealban a nyári olimpiai játékokon negyedik helyezést ért el a női tornacsapattal. Azóta eltelt több mint 30 év és még mindig aktívan tevékenykedik a sportban. Jelenleg Székesfehérváron tanít zenés gimnasztikát, a Fejér Megyei Diáksport Szövetségben ennek a szakágnak a vezetője és a magyar szinkronkorcsolya csapatnak is tart erőnléti edzéseket.
- Mikor kerültél kapcsolatba a szinkronkorcsolyával?
- 1982-ben kezdtem el dolgozni Székesfehérváron egy általános iskolában. Akkor találkoztam Síáginé Varga Verával, aki akkoriban már műkorcsolyával foglalkozott. Ezt ő pár éven belül abbahagyta és áttért a szinkronkorcsolyára. Ő kért fel engem, hogy tartsak ”száraz edzéseket” a gyerekeknek, ami annyit jelent, hogy tornateremben lazítunk, erősítünk, táncolunk és akrobatikus elemeket tanulunk a kűrök összeállításához. Tulajdonképpen erőnléti edzőként segítem a munkát egy kis akrobatikával, tánccal fűszerezve.
- Versenyzői múlttal rendelkezel ebben a sportágban?
- A korcsolyázásban nem. Én tornász voltam, a montreali olimpia negyedik helyezettje voltam a csapattal 1976-ban.
- Mennyi elfoglaltsággal jár ez a munka?
- Hetente két edzést tartok délutánonként. Ezek azért fontosak, mert a korcsolyázóknak lehetőséget kell biztosítani, hogy javítsák a mozgásukat és a kondijukat. Amikor világversenyre megyünk, akkor több edzés van, mert akkor van külön egy táncedző, egy kondiedző és ilyenkor 3-4 tréning van hetente. Ebből a negyedik kifejezetten a kűrlépések gyakorlására szolgál. Ilyenkor a gyerekek száraz talajon próbálják és memorizálják a koreográfiát. A színvonalas, jó korcsolyázáshoz nagyon sok edzés és gyakorlás kell száraz talajon is. Mindezek mellett hetente 3-4 jeges edzés is van, versenyek előtt pedig ez még több is lehet. Ezeket viszont nem én tartom, hanem Síági Nóra és édesanyja, Síáginé Varga Vera.
- A versenyekre elkíséred a csapatot?
- Igen, mindig utazok velük és a bemelegítéseket tartom nekik. A lányoknak komoly hajkölteményük szokott lenni és ki is kell őket sminkelni, ebbe is próbálok besegíteni.
- Anyagilag kik segítik a csapatot, hogy részt tudjanak venni a külföldi versenyeken?
- Ez egy elég nagy probléma, mert konkrét szponzorunk nincsen. A szinkronkorcsolyázás nem túl ismert Magyarországon, így olyan támogatót, aki anyagilag mellénk állna, mindig nehezen találunk. Leginkább a szülők segítenek a gyerekeknek kijutni a versenyekre. Az útiköltség és a ruhakölcsönzés díjának a 70%-át biztos, hogy ők fizetik. Ruhából minden versenyre kettőt kell vinni, mert van egy rövid program és egy kűr-program, ezek kölcsönzése fejenként körülbelül 15 ezer forintba kerül. A speciális korcsolyacipő, amit viselnek, pár évig jó, de azok is 70 ezer forintnál kezdődnek. A következő verseny Ruanban, Franciaországban lesz március 6-án és 7-én, oda is szülői segítséggel jutnak ki a gyerekek, illetve a Székesfehérvári Önkormányzat jóvoltából a rendelkezésünkre bocsátottak egy buszt, így legalább az útiköltséget nem kell kifizetniük.
- A gyerekek hogyan szereznek tudomást arról, hogy van lehetőségük szinkronkorcsolyázni? Jelentkeznek maguktól vagy toborzókat tartotok?
- Próbáljuk felvenni a kapcsolatot az általános iskolákkal, minél több gyerekkel megismertetni ezt a sportágat még fiatal korában. Mindamellett, hogy a versenysporttal foglalkozunk, korcsolya tanfolyamokat is tartunk. Ezeken szelektálódnak az ügyesebbek és lehetőséget biztosítunk nekik, hogy ha van kedvük, szinkronkorcsolyázhassanak. Az iskolákban szórólapozni is szoktunk.
- Jelenleg mennyi gyerekkel foglalkozol?
- Négy csapatunk van. A legfiatalabbak a Juvenilek, utánuk jönnek a Novice-ok, a Juniorok és a legidősebbek a Senior-ok. Egy csapat 16 főből áll és vannak még a tartalékosok is, így körülbelül most 60 emberrel foglalkozok.
- Milyen arányban vannak lányok és fiúk az edzéseken?
- Ez inkább női sport, de előfordult már, hogy volt az edzéseken 1-2 fiú is. A németeknek az egyik világbajnokságon olyan csapatuk volt, melyben fele-fele arányban voltak fiúk és lányok. Ebben a sportban nincs női, férfi és vegyes verseny, itt csapatok vannak, melyekben a nemek tetszés szerint oszlanak meg.
- A következő verseny Franciaországban lesz és a Juniorokkal utaztok. Milyen eredményre számítasz?
- Mi a mezőnynek általában a harmadik harmadában szoktunk végezni. Ez azért van, mert a nemzetközi mezőny nagyon erős. Talán a cseheket, az angolokat, a dél-afrikaiakat meg tudjuk verni, azt várom a csapattól, hogy ezeket az országokat most is megelőzzük.
- Ennek a sportágnak Magyarországon milyen jövője van?
- Sajnos kevés jégpályánk van, nincs igazán lehetőség arra, hogy ezt a sportot sok-sok gyerek elkezdje. Magyarországon ha jégsportról beszélünk, akkor a jégkorong nagyon magasan vezet minden más előtt, annak a népszerűségével nincs esély vetekedni.
- Terveid szerint meddig fogsz tevékenykedni a sportban?
- Amíg szükség van rám, addig biztos nem hagyom abba. Én ezt szeretem csinálni. Azok a percek, amiket a gyerekekkel töltök, azok a tornász pályafutásomra emlékeztetnek. Az ott megszerzett tapasztalataimat most így tudom kamatoztatni, a szinkronkorcsolya száraz edzéseit teljes erőbedobással fogom segíteni, amíg csak kell.
- A szakma elismeri a tevékenységedet?
- Maximálisan. Nagyon jóban vagyok a vezetőedzővel, Síáginé Varga Verával és a lányával, Síági Nórával, aki a jeges edzéseket tartja. Mi hárman egy nagyon jó triót alkotunk, megbeszélünk mindent, segítjük a másik munkáját. Ez a kis team most már hosszú évek óta nagyon jól működik.

Ha szeretne több információt kapni a szinkronkorcsolyázókról, kattintson a következő linkre:
http://www.curlingegylet.hu/elerhetosegunk.html