© Fejér Megyei Diáksport Szövetség
_____________________________

www.fejer-diaksport.hu
_____________________________

vissza | nyomtatás
_____________________________

Interjú Borostyán Lajossal, a székesfehérvári középiskolák DSB vezetőjével
2008. március 7.

- Milyen tevékenységeket lát el a Fejér Megyei Diáksport Szövetségben?

- Én elnökségi tag vagyok, vagyis körzetvezető. Az én területem a székesfehérvári középiskolák, melyhez 21 iskola tartozik. Az elnökségbe ezeknek az intézményeknek a vezető testnevelő tanárai delegáltak engem és ott képviselem őket.

- Milyen teendőkkel jár ez a poszt?

- Van körülbelül 5-6 elnökségi ülés egy évben. Ezeknek megvannak a napirendi pontjaik, melyeket előre megkapunk, hogy miről lesz szó az adott megbeszélésen. Az előre megadott témákon kívül fel lehet szólalni még bármilyen észrevétellel kapcsolatban, legyen az rendezvény szervezése, rendezése vagy bármi más.

- Ezeken az üléseken mind a 21 iskola képviselteti magát?

- Nem. Általában ebbe a 21 intézménybe kiküldjük a versenykiírásokat, hogy értesüljenek mindenről. Körülbelül 18 aktív középiskola van Székesfehérváron, akiknek a vezető testnevelő tanárai nem ezen az elnökségi értekezleten, hanem amikor én tartom a saját körzetemben – ez egy évben 2-3 alkalommal van -, akkor kötelesek megjelenni. Itt az intézményvezetőkre is hárul némi feladat, hiszen nekik kell gondoskodni arról, hogy a kijelölt tanár megkapja az információkat és megjelenjen az értekezleten. Ami ezeken a fórumokon elhangzik, azokat képviselem a megyei szervezetben.

- Milyen versenyeket szerveznek?

- Foglalkozunk a városi amatőr bajnokságokkal, illetve a klasszikus és az amatőr szintű Diákolimpiával. Ebbe beletartozik minden sportág, amit az Országos Diáksport Szövetség az adott évre kiír, hogy lehet benne versenyezni.

- Pontosan milyen rendszerekben zajlanak a versenyek?

- Két rendszer van. Az egyik az alapfokú, ahol adott sportágon belül igazolt sportoló nem szerepelhet. A másik a Diákolimpia, melynek esetében két változat van. Az egyik a klasszikus Diákolimpia, a másik pedig az amatőr. Ott is megvannak a szabályok, hogy melyikben milyen formában és kik indulhatnak. Ezeket tartalmazza az országos versenykiírás, amitől a megyei természetesen nem térhet el.

- Ön régebben tornász volt. Most milyen szerepet tölt be a székesfehérvári tornaéletben?

- Most már nem töltök be semmilyen pozíciót. Én régebben tornász szakon végeztem a Testnevelési Főiskolán, de még a jelentkezésem előtt Székesfehérvárra jártam be Pusztaszabolcsról a József Attila Gimnáziumba, ahol volt egy testnevelő tanár, Schermann Ede bácsi, aki összefogta a fehérvári tornaéletet. Amikor végeztem a TF-en, akkor volt Székesfehérváron egy egyesület, amelyik a Köfémhez kapcsolódott. Akkor kezdtem el dolgozni középiskolában és serdülő másodosztályban. Ezeket a munkákat körülbelül 8 évig végeztem, országos szinten komoly helyezéseket, eredményeket értünk el.

- Ha ilyen sikeresek voltak, akkor miért hagyta abba ezt a munkát?

- Ennek az volt az oka, hogy a gyerekek olyan szinten előrehaladottak voltak, hogy a tárgyi feltételek nem voltak megfelelőek a Köfémben. Nem voltak olyan biztonsági felszerelések, melyek lehetővé tették volna bizonyos elemek normális kivitelezését akár edzésen, akár versenyen.

- Akkor a tornával minden kapcsolata megszakadt?

- Nem, most van egy kis vállalkozásom a főállás mellett, amit a feleségemmel csinálunk közösen. Gyerekekkel foglalkozunk 4 – 10 éves korig több csoportban, és tornász elemeket, mozdulatokat tanítunk nekik. Emellett a tornaversenyeket, amik a városban vannak, azokat segítem megszervezni, levezényelni. Most például a Vasvári Gimnáziumban lesz a megyei háromszeres torna bajnokság. Március 10-én hétfőn lesznek a fiúk, egy héttel később a lányok és március 28-án pénteken lesz a megyei döntő.

- A tornába mik tartoznak bele pontosan? Milyen szereken zajlanak a versenyek?

- Fontos leszögezni, hogy a tornát nem szabad összekeverni a testneveléssel. Ez két teljesen más terület. A torna az egy sportág, amelyben pontosan meg van határozva, hogy milyen szerek tartoznak a lányokhoz és a fiúkhoz. Például a fiúknál 6 szer van: talaj, ugrás, korlát, gyűrű, nyújtó és lólengés. Amikor én még tevékenykedtem edzőként, illetve versenyzőként, akkor még mind a hat szerrel foglalkoztunk. Most, ezen az alapfokú városi bajnokságon már csak három szeren versenyeznek a fiúk. Ezek tartalmazzák a talajt és az ugrást, amik kötelezőek, és a harmadik szer esetében lehet választani a gyűrű és a korlát között.

- Mennyi elfoglaltsággal jár a DSB vezetői poszt? A szabadidejéből sokat áldoz a vele járó tevékenységekre?

- Igen, ez egy időigényes poszt és rengeteg tennivalóval jár. Én napi szinten kapcsolatban állok a testnevelő tanárokkal. Reggel például azzal kezdem a napot, hogy megnézem a leveleimet az interneten, és amelyiknél szükséges, azt továbbítom is. Este ugyanígy fejezem be a napot. Az összes versenykiírás, ami létezik, rajtam keresztül megy át. Szeptembertől egészen júniusig zajlanak a különböző bajnokságok. Ezeknek a beosztása szigorú, hiszen meg van határozva, hogy melyik napon, melyik iskola milyen sportágban milyen versenyt bonyolít le, és ettől nem lehet eltérni. Ha valamelyik testnevelő tanár elkészít egy versenykiírást, akkor azt nekem kell elküldeni, én továbbítom az intézményvezetőknek, akik kötelesek gondoskodni arról, hogy a vezető testnevelő tanárok értesüljenek az eseményről. Amikor a bajnokságokon belül megtörténik a különböző csoportok beosztásának kisorsolása, arról megint értesítést kapok és a folyamat lezajlik újra. Az összes bajnokságot fejben tartani, némileg koordinálni és a kapcsolatokat tartani a sok emberrel, bizony időigényes munka. Ezen kívül ha bármelyik versenykiírás véget ér, amelyik középiskoláknak volt kiírva, lehetőség szerint nekem kell átadnom az érmeket a győzteseknek. Erre már nem mindig van időm, de megpróbálok mindig mindenhol megjelenni. Mindezek mellett, már említettem, hogy értekezleteket kell tartani, évente 2-3 alkalommal. Ha esetleg óvás van, vagy valamelyik kollégámnak problémája támad valamivel, akkor rendkívüli értekezletet is tartunk. Továbbá folyamatosan tartanom kell a kapcsolatot az Önkormányzattal, ahol van egy sportiroda-vezető, Magony Tamás és hozzá be kell mennem minden héten legalább egy alkalommal. Valamint bent az FMDSZ-ben vannak a megyei elnökségi értekezletek, ahol nekem kötelező megjelennem. Szóval sok idővel jár, de szeretem csinálni.

- Mióta látja el ezeket a feladatokat?

- 26 éve tanítok, az első 8 évben az Ybl Gimnáziumban tanítottam, azóta viszont az I. Istvánban dolgozom. Ezeket a feladatokat 1990 óta látom el, azóta vagyok DSB vezető. Az FMDSZ később alakult, annak alapító tagja vagyok.

- Önnek vannak komolyabb sporteredményi tornászként?

- Magyar bajnok vagyok másodosztályban. Talán ez a legjobb eredményem. Sajnos későn kezdem el tornázni, 15 évesen. Az ideális életkor, amikor ezt el kell kezdeni, az körülbelül 3 éves korban van. Először persze játékos formában, aztán egyre komolyabban. Most már fejlett az orvostudomány, különböző mintavételekkel már megmondják a kisgyermekről, hogy tornász alkat lesz-e vagy sem. A tornához alacsonynak és mozgékonynak kell lenni és erős izomzattal rendelkezni. Ez a testfelépítés viszonylag ritka, és ha valakinek meg is vannak az adottságai hozzá, nem mindig lesz belőle tornász. Ehhez a sporthoz nagy elhivatottság kell és kitartás. Talán éppen ezért nem igazán népszerű ma a fiatalok körében, manapság a csapatsportágakat, a labdajátékokat űzi a legtöbb gyerek. A torna nagyon "melós" sport, sok lemondással jár és ez sokakat elriaszt. Ettől függetlenül én azt mondom, hogy aki ebben megállja a helyét, az életben minden területen boldogulni fog, mert olyan erényekkel rendelkezik, amelyekkel kevés ember.
Wind Zoltán