Interjú Kertész Istvánnal, a természetjárás szakágvezetőjével
2008. március 14.

- A természetjárás a sportok közé tartozik, vagy inkább szabadidős tevékenység?
- Ezt nagyon nehéz meghatározni. Mindkét kategóriába beletartozik. Véleményem szerint ez habár inkább egyfajta hobbi-tevékenység, vannak olyanok, akik rendszeresen tesznek meg hosszabb távokat és így az ő számukra ez már sport. A természetjárás komoly fizikai igénybevétel a testnek és javítja az emberek egészségét, valamint segít kikapcsolódni és feltöltődni. Ha ezeket a tulajdonságokat figyelembe vesszük, akkor sorolhatjuk a sportok közé.

- Ha sportként beszélgetünk a természetjárásról, akkor nyilván rendeznek, szerveznek versenyeket is. Ezek milyen jellegűek? Milyen egy természetjárás verseny?
- Két fajtája van ezeknek a versenyeknek. Az egyik a teljesítménytúra, a másik az extrémtúra. Mi teljesítménytúrából szervezünk többet. Ezeknek a lényege, hogy meg kell tenni egy bizonyos távot egyik ponttól a másikig, meghatározott időn belül. Fontos megemlíteni, hogy ezek a versenyek nem sík terepen zajlanak. Sokszor dombos, völgyekkel tarkított tájakon kirándulunk, és ezt 10-20 kilométeren keresztül bírni, az tényleg kihívás. A talaj szerkezete és a folyamatos gyaloglás igénybe veszi a lábakat, a táska cipelése pedig a hátat. Az extrémtúrák nem igazán gyerekeknek szólnak, azokat már gyakorlott természetjáróknak, hegymászó tapasztalatokkal rendelkezőknek szervezik. Ezt a fajta megmérettetést lehetne nevezni magashegyi túrázásnak is, mely majdnem egyenlő a sziklamászással. Az extrémtúrákon nem szoktak már például biztosítókötelet használni, ezért sem lehet gyerekeknek ilyet szervezni. Saját értékrendem szerint viszont extrémtúrának minősül a Kinizsi 100-as elnevezésű verseny is, ahol viszont ”csak” végig kell menni a távon adott idő alatt, de azért 100 kilométert megtenni nagy feladat. Egy ilyen teljesítmény szerintem csak válogatott embereknek ajánlott, akik már gyakorlottak és erős fizikummal rendelkeznek.

- Olyan versenyek is vannak, ahol a részt vevők térkép segítségével kell, hogy eljussanak egyik helyről a másikra?
- Igen, ez a sima túrázás. Itt csapatok vannak, tehát össze kell dolgozni. Térképpel a kezükben, viszonylag jól karban tartott ösvényeken a különböző színjelzések, és jelek segítségével kell megtenni egy bizonyos távot a kijelölt útvonalon.

- A felsoroltak közül melyik a legnépszerűbb? Teljesítménytúra, extrémtúra vagy a térképes? Van olyan verseny, ami kiemelten sikeres?
- A legnépszerűbb verseny talán az Alba Regia szakosztály által szervezett teljesítménytúra. Itt egy 25 kilométer hosszú szakaszt kell megtenni 6 órán belül. A távolság teljesíthető az adott idő alatt, de számomra mindig nagy öröm, hogy a kemény szabályok ellenére mindig sok gyerek jön el erre a túrára. Őket szokták tanító nénik is kísérni, akik megpróbálják kielégíteni a gyerekek kíváncsiságát, hiszen minden sziklát megmásznak, minden bokrot megcsodálnak és mindig van kérdésük.

- A túrázást a diákok körében hogyan szervezik?
- Ezek a túrák, amiket szervezünk , ezek nyílt túrák. Tulajdonképpen a mi versenyeinkre bárki eljöhet, ha van kedve járni a természetet. Mint "diáksportot", ezt úgy próbáljuk szervezni, hogy minden iskolába kiküldünk egy levelet a soron következő túrákról, eseményekről. Az intézményekben ezeket a tájékoztatókat az igazgatók továbbítják azoknak a tanároknak, akik felelősek a túrákért. Érdekesség, hogy habár sportként beszélgetünk most a természetjárásról, az iskolákban nem nagyon jellemző, hogy a testnevelő tanárok hozzák a gyerekeket a túrákra. Inkább a földrajz és biológia szakos pedagógusok gyűjtik össze a túrázni vágyókat.

- Versenyek révén vannak komolyabb eredmények Fejér megyét illetően?
- Természetesen! Azok a pedagógusok, akik már régóta szerveznek túrákat a gyerekeknek és szívvel-lélekkel végzik a dolgukat most már sok-sok éve, már értek el komolyabb eredményeket. Fejér megye amúgy is kiemelkedő terület természetjárást illetően. Egyrészt sok túrát bonyolítunk le minden évben, melyek nagyon sikeresek, és földrajzilag is szép tájaink vannak. Másrészt a gyerekek is nagyon sikeresek országos szinten is, hiszen több fiatal kisdiákunk már 8-10 éves korára aranyjelvényes túrázó lett. A versenyek szervezése a mi feladatunk, de a gyerekek szép eredményei már nem a mi érdemünk, hanem a pedagógusoké és a saját maguké.

- Természetjárással kapcsolatos szellemi versenyek vannak? Hiszen a gyerekek sokat tudnak meg a környezetről túrázás közben. Ez alapján versenyeztetik őket valamilyen formában?
- Úgynevezett kombinált túráink vannak. Ez azt jelenti, hogy adott távot adott idő alatt meg kell tenni, de közben különböző ellenőrzőpontokon a gyerekeknek válaszolniuk kell kérdésekre, amikért pontokat kapnak.

- Vannak kiemelt túrabarátok, akik rendszeresen segítenek abban, hogy sok gyerek vegyen részt a versenyeken?
- Természetesen sok pedagógus van, akiknek a tevékenysége a természetjárás területén kiemelhető. Például Varvasovszki József, Kardos Gábor és felesége, Keszte Jánosné, Nagy Lajos, Házi Éva, Lukács Andrea, akik már régóta tevékenykednek ezen a területen. Még két nevet szeretnék mindenképp megemlíteni: Lakos Imrénét, aki rengeteget tett a természetjárásért, de sajnos már nem lehet közöttünk és Lugosiné Neumann Mártát, aki a fogyatékkal élő gyerekeket hozza túrázni. Az ő munkája, tevékenysége becsülendő és az általa a versenyekre benevezett gyerekek teljesítménye is.

- Mennyire népszerű a természetjárás a fiatalok körében?
- A természet sajnos nem tud konkurálni a számítógéppel. Amint a gyerekek változókorba érnek és másfele terelődik az érdeklődési körük, már nem járnak túrázni. A gimnáziumi években már hanyagolni kezdik a kirándulást, egyetemista korban pedig már szinte nem is foglalkoznak vele. Akkor látjuk őket újra, amikor a saját gyerekükkel visszatérnek túrázni. Erre már láttam egy-két példát.

- A természetjárásnak, mint sportnak honnan van anyagi forrása?
- Mi egy non-profit szervezet vagyunk. Tulajdonképpen pályázatokból élünk. A túrázás önmagában kevésbé reklámhordozó. Akiknek van pénzük, azok a népszerűbb versenysportokba fektetnek. A versenyek között vannak olyanok, melyek nevezési díjjal járnak. Ezeket többnyire vissza is kapják valamilyen formában az indulók, hiszen a túra közben vannak ellenőrzőpontok, ahol kapnak frissítőt, néha csokoládét vagy egy-egy gyümölcsöt. Vannak olyan versenyek, ahol hideg vagy melegétellel is ellátják az indulókat, nyilván a hosszabb távú versenyeken ez megszokott. Fontos azonban megemlíteni, hogy a nevezési díjtól gyerekek, diákok esetében el szoktunk tekinteni, mert nem akarunk a szülőkre anyagi terheket rakni.

Wind Zoltán

"Fejér megye diáksportjáért" kitüntetések (akik sokat tettek a természetjárásért)

1997. Kisvári Gyula és Kardos Gábor
1998. Németh Pál és Kardos Gáborné
1999. Lakos Imréné és Varvasovszki József
2000. Házi Éva és Somos Béla
2001. Sinka Gyula és Keszte Jánosné
2002. Keresztesi Erzsébet és Nagy Lajos
2003. Bükiné Törő Ágnes és Südy Péter
2004. Sajtos József és Törzsök Imréné
2005. Lugosiné Neumann Márta és Lukács Andrea
2007. Balázs József

vissza nyomtatás